Kezdőlap

 

Az első félidő nem úgy alakult, ahogy kellett volna. A támadósor nem igazán találta a ritmust, a védelem pedig nehezen tudott megérkezni a meccsbe. Akadtak villanások, például az első támadósorozatnál egy trükkös játékból született touchdown Bradley Steven Schlom (#8) és Horváth Domonkos (#18) között, amit Miskolczi Barnabás (#9) extra pontja követett, illetve Daego Garland James Albert (#3) interceptionja . Összességében azonban ez nem az a futball volt, amiről ez a csapat tudja, hogy képes játszani.

Aztán a félidő után valami megváltozott.

 

Megjött az energia. Elkezdtek működni a játékok. Érezni lehetett a különbséget. Miskolczi Barnabás (#9) berúgott egy mezőnygólt, majd Emhő Lóránt (#2) touchdown passzt adott Daego Garland James Albertnek (#3), és hirtelen a Bulldogs ismét teljesen meccsben volt. Amikor Lóránt (#2) a negyedik negyedben megtalálta Rabi Mulenga Bungát (#5), úgy tűnt, a lendület teljesen átfordult. Ott voltak, nyomták, hitték.

 

Aztán a mérkőzés fordulatot vett.

 

A dolgok eldurvultak. Az ellenfél néhányszor átlépett egy határt, és az egész egy kiállításban csúcsosodott ki, ami keményen érintette a Bulldogst. Megtörte a ritmust, elvette azt az előnyt, amit épp felépítettek, és onnantól nehéz volt visszatalálni és befejezni, amit elkezdtek.

 

 

 

 

 

Fáj, ez nem kérdés. De ez semminek sem a vége.

 

Ez a csapat volt már ilyen helyzetben. Tudják, milyen érzés, és ami még fontosabb, azt is tudják, hogyan kell reagálni rá. Van ebben tanulság, arról, hogy végig fókuszáltnak kell maradni, és a saját futballjukat kell játszani bármi történjen körülöttük.

 

Most az a feladat, hogy visszapattanjanak, újrafókuszáljanak, és megmutassák az igazi Újpest Bulldogsot.

 

Mert amikor a saját játékukat játsszák, bárkinek komoly problémát jelentenek.